Kertész Lászlóné

2010.05.19

63 éves vagyok,már évek óta szenvedek lábszárfekély problémától.Hallottam a ligetszépe olaj (oenothera) jótékony hatásáról,melyet el kezdtem fogyasztani,naponta 2x1 teáskanállal.Egy hét után már változást tapasztaltam.Bizsergést éreztem a seb körül.Egy hónap után már látszott,hogy kisebb a seb a lábamon.Három hónappal később teljesen begyógyult,kisimult a bőröm. Megszabadultam a fájdalomtól,és a kellemetlen szagoktól.Mindenkinek ajánlom aki ilyen betegségben szenved..

Böő Krisztina

2013.01.29

39 éves vagyok. Fél éve, hogy rendszeresen iszom az olajukat (felváltva 3-4 félét). 10 éve diagnosztizált autoimmun betegség miatt (SLE) több féle gyógyszert szedek, pl. szteroidot is. Többször kerültem kórházba, mert a gyomrom nem bírta. Fogyás, hányás stb...Amióta a reggeli gyógyszereim bevétele előtt fél evőkanál olajat iszok egy pohár vízzel megszűnt a gyomorproblémám. Gyomorvédőt egyáltalán nem szedek. Fogyasztottam: perillát, ligetszépét, és szőlőmagot. Úgy gondolom, hogy ez a leghumánusabb módja a gyomorvédelemnek. Most a csontritkulásra kezdek mák olajat fogyasztani. Remélem, h. segíteni tudtam valakinek. Tisztelettel, és köszönöm a gyártónak! Krisztina .

Vass László

2013.11.12

Lábaimat köszönöm Palcsó Gábor ügyvezető igazgató úrnak, a „Ligetszépe olaj” gyártójának. Fekélyeim gyógyulása A ligetszépe olaj nélkülözhetetlen a fekély gyógyításában. A fekély kialakulásának fő oka ugyanis az, hogy 40-50 éves kor után az emberi szervezetben lecsökken a szigma-6 deszaturáz enzim aktivitása, vagy egyszerűen meg is szűnik. A szigma-6 deszaturáz enzimet egy eszenciális zsírsavból, a gamma-linolénsavból nyeri ki a szervezet. A gamma-linolénsavat a parlagi ligetszépe nevű növény magjaiból sajtolják ki. A szigma-6 deszaturáz enzim rendes esetben − már amíg a szervezet termeli − több mint tíz másik enzimet indít be a lábban, aminek eredményeképpen minden normálisan működik. Ám ha a testünkből hiányzik a szigma-6 deszaturáz enzim, akkor a láb elkezd gangrénásodni, magyarán rothadni. Azért írom ilyen kifejezéssel, mert ez van. Aki nem hiszi, mielőtt cáfolni kezdene, szagolja meg a fekélyes lábat, az orra nem fog hazudni. Ugye, milyen gyönyörű életkép? Az eleven emberi testen egy kezdődő rothadás. A fekély szempontjából a ligetszépe olajnak van egy másik fontos hatása: idővel tartósan megtágítja a láb ereit. Márpedig ez a tulajdonsága elsőrangú fontosságú a fekély esetében, hiszen a fekély a hiányos vérellátás következtében keletkezik. A hiányos vérellátás azt jelenti, hogy szűkek az ellátó erek. Többek között a ligetszépe olajat emiatt is használják ízületi problémákra. Aki ismeri a fekély mibenlétét, azt is tudja, hogy az értágító hatás nélkül ez az olaj sokat veszítene értékéből. S bár a témánkhoz szorosan nem tartozik, de az értágító hatás az egész szervezetre érvényes: tehát az érszűkületesek is haszonnal fogyaszthatják a napi egy kiskanál ligetszépe olajat. Az olaj hatása körülbelül egy hónap múlva jelentkezik és ha folyamatosan isszuk, akkor tartósan megmarad. Csak így hatékony ellenszere a ligetszépe olaj az atópiás dermatitisznek (az ekcéma egy veszedelmes fajtája), amit többnyire hiába akarunk német és osztrák orvosokkal gyógyíttatni, csak a szteroidokat (sorsom ne akarja, hogy kapjak!) nyomják belénk, a pénzt pocsékoljuk. A ligetszépe olaj a szakirodalom szerint menopauzára is hasznos. És végül: a ligetszépe olajtól a bőrünk kisimul, szép lesz. (Az olaj mellékhatásai csak a fenotiazin kezelést kapott skizofréneseknél voltak kimutathatók.) Mi ez a ligetszépe olaj? Az olajat adó parlagi ligetszépe nem más, mint egy (észak-amerikai) indián gyógy-, bár leginkább gyomnövény. A modern orvostudomány fölfedezte, aztán valamiért gyorsan el is felejtette. Alítom, hogy a használata nem kecsegtetett elég nagy pénzzel. A vele való kísérletek mindenesetre valamiért elsikkadtak. Én természetesen közlöm a forrásomat: Dr. Csupor Dezső és Prof. Szendrei Kálmán, valamint tizenhat nagyszerű alkotótársuk munkáját, a 2012-es kiadású „Gyógynövénytár” − útmutató a korszerű gyógynövény-alkalmazáshoz című kötetet. Egyúttal szívből megköszönöm nekik, hogy a saját (bár a fekélytől kissé eltramplisodott) lábaimon járok. Mostani könyvük (és annak elődkönyve) segítsége nélkül ez nem menne. Hasonló anyag, mint a ligetszépe olaj (gamma-linolénsav összetevője) − egyelőre nem létezik. Igaz, azt mondják, hogy a borágó officinális (szép magyar nevén: uborkafű) nevű növénynek is hasonló az olaja, ám én nem tudok olyan patikát, ahol borágó olaj kapható lenne. Borágó olaj talán azért is nincs, mert egy mérgező összetevőt, pirrolizidin alkaloidát tartalmaz, amit ki kell vonni belőle, mielőtt forgalmaznák. Ugyanígy a szedermag olajában is létezik gamma-linolénsav, ám a személyes tapasztalataim szerint a szedermag olaja valamiért nem alkalmas a lábszárfekély gyógyítására. Én naponta reggelenként beveszek egy kis evőkanál ligetszépe olajat. Hogy meddig kell ezt csinálnom? Hát addig, amíg csak élek. Hiszen ne felejtsük el, hogy a szervezetünk továbbra sem termeli a szigma-6 deszaturáz enzimet. A ligetszépe olajat reggel éhgyomorra kell inni. Mármost vannak olyan emberek, akik húzogatják a szájukat, finnyognak, mert őket „fojtja” az olaj, nem bírják lenyelni és egyéb ilyen fanyalgásaik vannak. Meg hogy a ligetszépe olaj miért nem citromillatú, meg mandulaízű, meg miegyebek. Nem is értem a problémát: hiszen a ligetszépe olaj nem rossz ízű. Igaz, nem is jó ízű, szerintem „seízű”. Olaj. Ha valaki nem bírja lenyelni a ligetszépe olajat, akkor tegye be a kanállal a szájába, majd öntsön rá teát, vagy sima vizet, azzal együtt nyelje le. Nem fog érezni semmit sem. És igyon rá teát, ha kell, egy nagy bögrével. Az fontos, hogy a tea állott hőfokú legyen, tehát 25-30 fokos. Mintegy öt éve kaptam meg az első fekélyeimet. Rövid idő alatt mindkét talpamon öt-hat fekély alakult ki. Nagyon sajnálom, hogy nem készítettem róluk fotót, talán mert nem gondoltam, hogy egyszer másoknak is segíthetek a „fekélyológiában” megszerzett ismereteimmel. Annak idején természetesen járni sem nagyon tudtam. A fekélyek a tíz filléres nagyságrendtől húsz forintos nagyságig terjedtek. Ráadásul egy addig általam ismeretlen betegség, a claudicatio intermittens (időszakos sántítás), a kirakatbetegség is elkapott. Kirakatbetegségnek azért nevezik, mert az ember öt-hat méterenként kényszerűen megáll, ugyanis a lábából kimegy az erő. Ilyenkor az ember a kirakatokat nézegeti. A claudicatio intermittensnek az az oka, hogy a lábak vérellátásában keletkeznek zavarok. Azaz részlegesen „eldugul” egy testen belüli, hátul futó nagy ér. Háziorvosom megtette, amit csak tehetett: Katika, az ápolónő mintegy fél évig naponta meglátogatott a lakásomon és rendre átkötözgette a lábamon a sebeket. Arra a kérdésre azonban, hogy mikor fog a fekély meggyógyulni, nem tudott válaszolni. Kint jártak nálam a társadalombiztosítótól is, gondterhelten és szánakozóan nézegették a roncs lábaimat és nagy-nagy okosságokat beszéltek. Az okosságok lényege az én láb nélküli jövőmet taglalta. Iszonyatosan vad düh fogott el. Hát ennyit ér az orvostudomány? Vagy mi van itt?! Mi ez, mire való ez a … „társulat”, amit a nagyarcúak meg a hatemberes mellényűek „orvosi kar”-nak neveznek? Ekkor eszembe villant a nagyanyám. Hiszen valamikor réges-régen, amikor még cseperedő gyerek voltam, évekig rendszeresen tanított, okítgatott engem, hogy melyik gyógynövényt mire használjam. Én bizony bevallom: akkoriban a háta mögött gyakran kinevettem az „öreglányt”. Mit akarhat ő a mi nagy-nagy, fenomenálisan hatalmas orvostudományunk mellett? Mit akar ő a mi ragyogó szuper-szovjet, meg főként hiper-emerikás nevelésű orvosaink mellett? Hiszen nemsokára már betegség sem lesz a földön, a mi emerikás meg szovjet orvosaink mindent legyőznek! Több mint ötven év távlatából képek villannak fel előttem. Nagyanyám apróra töpörödött arca jut eszembe, ahogy okosan-komolyan és nem csekély szomorúsággal néz rám, miközben én rádióból hallott örökérvényű szlogeneket (ma inkább úgy mondanám: feneketlenül hablaty ostobaságokat) beszélek neki a mi embertelenül hatalmas és észtveszejtően diadalmas, tűzön-vízen át győző orvostudományunk korszakalkotó, eget-földet kipurgáló vívmányairól. És ő csak áll némán és csak néz rám, kezében emberfej nagyságú karalábékat tart, mellette szekérderéknyi káposztafejek vannak, amiket soha nem értettem, hogyan képes akkorákra növeszteni, amikor a szomszédainak ugyanabban a patakparti földben csupán negyedakkorák termettek. Nem a nagyanyámról akarok beszélni. Szóval, miután eszembe jutottak a régi dolgok − elkezdtem olvasni a különböző gyógynövényes (van nekem vagy háromszáz darab) könyveket és ezzel párhuzamosan a SOTE (Semmelweiss Orvostudományi Egyetem) tankönyveit. Mit ragozzam: idővel kihajigáltam az orvosságokat, csak a cukorbetegség elleni gyógyszert (Avandamet, egy Merckformin-fajta) tartottam meg. Azt azért, mert már megtanulták gyártani (hiszen a cukorbetegséget majdnem száz éve ismerik). Az orvos által előírt mennyiségnek azonban régóta mintegy az egyhatodát szoktam bevenni. Kidobtam a béta-blokkoló nevű „orvosságot” is, mint teljesen feleslegest. És kidobtam sok más „gyógyszert”, aminek többnyire a mellékhatásai maradtak meg (az agyamban mindenképpen). Aki még mindig nem hisz az úgynevezett mellékhatásokban, az a számítógépébe írja bele a gyógyszerek használati utasításait. A hatodik-nyolcadik gyógyszer beírása után meg fogja látni, hogy a gyógyszerek (rendszerint) tökéletesen ellenkeznek egymással. Erről ennyit. A vérnyomásomat, a szívemet a galagonya virágos ágvég és a galagonya gyümölcse (crataegi summitas fructus) tartja rendben. Koszorúér betegségem a galagonyától mintegy két év alatt elmúlt. Természetesen nekem havonta legalább tíz zacskó galagonya fogy. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy megvesznek egy zacskó galagonyát és attól majd rendbe jön a vérnyomásuk. Hát nem! A betegségen nem lehet spórolni! Gyógynövényeket sem lehet spórolni, emberek! Hiszen a legtöbb esetben 5-8 év is kellett ahhoz, hogy valaki leküzdje magát a betegség nyomorúságos szintjéig és hiába hiszi botoran, hogy egy-két zacskó gyógynövénytől majd rendbe jön. Magyarországon hallomásom szerint évente hatezer fekélyes embernek vágják le a lábát. A fekély a bőség betegsége. Pontosabban a húsevés betegsége (láss egy ALAPKÖNYVET: Campbell és fia: Kína-tanulmány). Igen, az, megismétlem: a húsevés betegsége. Kína mintegy kétezerötszáz éve (maga a kínai írásbeliség mintegy 7-8 ezer éves) fektette írásba az első orvosi tudást, „Huang Di, a Sárga Császár (i. e. 259-210) a Qin dinasztia alapítója. A Nei Jing Su Wen, azaz a Belső Könyv kiadója (Qi Bo-val együtt).” (az idézet a Kínai gyógynövények titkai című könyvből való). A kínai tudáshoz képest sajnos törpe szintű ismereteknek tekinthető az „amerikai orvostudomány” mai összes kutatása és eredménye. Miről van szó? Arról, hogy (egyfelől) teljesen felesleges olyan mélységekbe belemenni, mint azt az amerikai orvostudomány teszi. Mindazok a nyavalyák, amelyek megtámadják a mai embert, alapvetően a tejivás, a húsevés és a tojásfogyasztás következményei, az üdítőitalnak nevezett ocsmány pancsokról nem is beszélve. Lásd és olvasd a „Kína tanulmány” című könyvet (a kiadójához nincsen közöm). A magam sorsáról tudom azt mondani, hogy 2004-ben, amikor „cukros” lettem, egy kóválygó élőhalott voltam, ezzel szemben ma egy életerős ember vagyok, aki négy éve még csak megfázva sem volt. Napi három-öt kilométert gyalogolok (hatvankét éves vagyok). Körülöttem hullanak a „húsevők” (az orvosok is, természetesen: rákban, csontritkulásban), én köszönöm, amíg gyógynövény van, jól vagyok. Mindezt annak tudom be, hogy ösztönösen (és nőtlenként kényszerből) nyers koszton, valamint vietnámi és kínai húsnélküli kaján élek. Természetesen nem minden vietnámi és kínai konyhát látogatok. Hogy milyen a nyers kosztom? Például: veszek egy póréhagymát, amit felaprítok. Ezt beleteszem a kisfazékba, majd zabkorpát öntök rá és kevés búzakeményítőt teszek hozzá. Ehhez „hoi sin” szószt (400 Ft, négy kajához) teszek, majd az egészre forrásban levő vizet öntök. Ha van, akkor tofut (szójasajt, négy darab 300 Ft a kínai piacon) is aprítok rá. Aztán egy kis csípős rá… Jóízű, finom kaja, Rendszerint nem sovány az az ember, aki fekélyt kap. Az emberek túlsúlyosak, szinte gurulnak, görögnek az úton. Elől több bőröndnyi „pohot”, hátul pedig terjedelmes „kuffert” cipelnek. Némelyiküket nem nehéz összetéveszteni egy háromajtós szekrénnyel. És eszik az ember, eszik, ütre-főre, csára-búra zabál. A kövér addig tömi magát, amíg a teste nem bírja tovább, valahol „kifakad”. És ha egyszer már „léket kapott”, nem is akar begyógyulni többé. De ha vigasztal minket a tudat: nem is szokott begyógyulni. Az orvosok ugyanis vagy nem foglalkoznak a fekéllyel, vagy (gyanítom) eleve nem is értenek hozzá. Engem ugyanis nyolc orvos kezelt: közülük hétnek említettem a fekélyt. Tökéletesen eredménytelenül. Amikor megkaptam a fekélyt, kétségbeesetten kérdezgettem mindenkit: tud-e valami gyógymódot. Az egyik ilyen megkérdezett Mátraderecskét ajánlotta, az ottani mofettát. A mofetta nem más, mint „széndioxid fürdő”. Vagyis a széndioxid, mivel nehezebb a levegőnél, egy arra alkalmas gödörszerűségben meghatározott magasságban összegyűlik. Az emberek pedig belelógatják a lábukat. A széndioxid áthatol a bőrön és kifejti a gyógyhatását. Sajnos, több hetes mofetta sem volt elég a lábszárfekély legyőzésére. A lábszárfekély nagyon agresszív betegség. Egy szó mint száz: Mátraderecske nem vált be. Derecskén egyébként volt egy érdekes vizsgálat: a Doppler vizsgálat. Na, ez nekem teljesen felesleges volt, mert semmi újat nem adott. A Doppler azt mutatja meg, hogy mennyire szűkültek el az erek a lábban. Igen ám, de ez nem gyógyulás. Derecskén hallottam egy másik csodaszert is (egy orvostól!), az úgynevezett „kék kenőcsöt”. Ez a kék kenőcs nem más, mint cinket (Zn) tartalmazó kenőcs. Nekem volt két tégely kék kenőcsöm, de különösebb hatásukra nem emlékszem. (Egyébként Budapesten vettem meg a kenőcsöket.) A patikai és a Mediline-os cinktartalmú kenőcsök azonban szerintem megbízhatóak, nekem különösen a „Dermin” vált be. A Dermin kamillaolajos cink krém (kenőcs). A fekély rendszerint a lábon jelentkezik. Ott elkezdi élni az önálló életét. Az ember eleinte csak legyint rá és a megszokott módon odacsap rá ezt-azt, amazt, egy kis krémet. Legfeljebb. Ám a fekély makacs, egyre csak terebélyesedik. Az ember kezdi elveszíteni a reményét, idővel kétségbe esik. Szalad fűhöz-fához, meg a doktorhoz. De mindenki csak áll, hümmög, többnyire tehetetlenül motyorog maga elé. És kiismerhetetlen képpel bazsalyog. Miután a fekély elhatalmasodik, gangrénásodik, nincs más megoldás (mondja magabiztosan a doktor), mint levágni a lábat. Egy idő múlva maga az ember következik, hiszen a lába levágását a legtöbb ember nemigen éli túl sokáig. Az embert persze nem vágják le − ő egyszerűen meghal. De miért hívják a fekélyeket általában „lábszárfekély”-nek? Miért nem (például) „kézszár-fekély” a neve? Ugye, érdekes a kérdés? No, ennek jó oka van. Most kiszól belőlem a mérnök: ennek az elnevezésnek szerintem egyértelműen a nehézkedési erő az oka. Vagyis az embernek azért a lábán keletkezik a fekély, mert a súlya miatt oda, vagyis lefelé áramlanak a mérgező anyagok, amik aztán kifakasztják a testet és idővel fekéllyé terebélyesednek. Egy kicsit előreszaladva: no ha ez így van, gondoltam, akkor elbánok majd én ezzel a problémával! Szerzek egy 40-50 centi magas dobozt és berakom az ágyamba, aztán úgy fogok aludni, hogy mindig felrakom rá a lábamat. És tényleg így szoktam aludni, amikor négy-ötévenként fekélyt kapok. És hiszik vagy nem, de a lábak meghálálják ezt a bánásmódot. Én azok közé tartozom, akik alapvetően a cukorbetegségük miatt kapnak fekélyeket. De hadd legyek önkritikus: a fekélynek nem csak a cukorbetegség, hanem a „pohosság” és a „kuffer” is az oka. Vagyis az elhízottság, a nagy testsúly. A cukrot rendben kell tartani. Az én cukrom nagyon sokáig 5,95 volt. De ezen a nyáron, mintha elszállt volna az eszem, sok-sok banánt és mézet ettem. Hogy mennyi az a sok? Például banánból két-három kiló egyszerre. A mézből: négy-öt nagy evőkanállal naponta. A nagy zabálásnak meg is lett az „eredménye”: a nyár végére fekélyt kaptam. Mielőtt elkezdenék szemrehányásokat tenni (talán a jóistennek?), hogy miért pont én, meg miért pont engem sújt ezzel az átkozott betegséggel, előveszem a mérlegemet és lemérem a súlyomat. Hát… mit ne mondjak: ha önkritikus vagyok, akkor ez bizony „vágósúly”. Százhúsz kiló körül táncol a mérleg nyelve. Hogy a tükör előtt mit csináltam, azt nem mondom el, anélkül is kitalálhatják. Na, ha már fekélyt kaptam, akkor elkezdem a teendőket. Mindenek előtt Neomagnol tablettákat kell vennem a patikában. Ezt érdemes 150 darabos kiszerelésben megvenni, 6400 Ft körül van flakonja. A Neomagnol a láb fertőtlenítésére, lábáztatásra szolgál. Minden nap 20 percet öblítsük a lábakat egy kisméretű lavórban, amibe a lábak éppen kényelmesen beleférnek. Azért kell kisméretű lavór, hogy ne kelljen 2-3 darab tablettát beledobni a vízbe, hanem csak 1 darabot. Mert a Neomagnol nem olcsó. A lábáztatást úgynevezett állott vízben végezzük. Vagyis a víz hőfoka ne haladja meg a 25-30 fokot. A meleg víz, vagy a forró víz szigorúan tilos a fekélyes betegnek, felejtsük is el minél előbb. Csakígy felejtsük el a törülközőt, örökre. Minden törülköző hemzseg ugyanis a bacilusoktól. A lábat, miután kiáztattuk, tehát úgy húsz perc múlva kitesszük száradni. Mindenféle törülköző nélkül is megszárad. Miután a láb megszáradt, a sebbe csöpögtessük bele a ligetszépe olajat. (Az olaj tisztaságára vigyázzunk!) Igen, jól tetszettek érteni: bele a sebbe! És ugye, reggel már ittunk éhgyomorra egy közepes evőkanál ligetszépe olajat? Ez ugyanis nagyon fontos! A fekélyt nem lehet csak „kívülről” gyógyítani, hiszen az belső, vagyis szervezeten belül keletkező és elhatalmasodó betegség. Ezért nem megoldás a Bioptron lámpa, meg az összes olyan hókusz-pókusz, ami csak kívülről hat. Ne higyjünk a bármilyen jóindulatú hozzá nem értőknek. Az általam ismert orvosok nem hallottak a ligetszépe olajról, helyette ismernek mindenféle (ide tökéletesen fölösleges) piros kenőcsöt (Betadine), meg kék kenőcsöt, tablettákat és sok egyéb balgaságot, amik jobb esetben még nem ártanak a fekélyes betegnek. Mert használni nem használnak. Hiába magyaráztam az egyik orvosomnak, hogy létezik egy ligetszépe olaj nevű szer, ami elképesztően hatékonyan gyógyítja a lábszárfekélyt, ő sokatmondóan, bölcsen és mindentudóan mosolygott maga elé, s csak annyit dünnyögött: „Hogy mik vannak manapság… hát igen, igen.” „Én, aki a nagy-nagy, hatalmas és mindenható emerikás orvostudományon nőttem fel, sokkal jobban értek ehhez a témához, mint te.” Miért ilyen „okos” némelyik orvos? Hiszen nem ő az egyedüli okosnak titulált ember a földön. Hogy ne mondjam, másnak is akadhatnak végzettségei. Ha nem is orvosi, hanem mérnöki, meg más jellegű. Bármilyen hihetetlen, én el tudom olvasni az orvosi könyveket (például a Brencsán féle szótár segítségével), sőt még meg is értem, amit mondani akarnak. Az egyetemi orvosi tankönyvek pedig néhány éve mindennapi olvasmányaim lettek. Orvos persze nem leszek és azt sem hiszem, hogy egy ültő helyemből tudok annyit az emberről, amennyit ők. De tudok, amit tudok. És azt úgy tudom, hogy rendszerint a saját bőrömről van szó. Tehát én nem kíbicelek, amikor bőrre megy a dolog. Mert az én bőrömre megy a „játék”. Így aztán, aminek én egyszer utánanézek, azt bizony ismerem. Jól, sőt alaposan ismerem. De hagyjuk most ezt. Az én lábamat kétszer is akarták már levágni. Mert ugye, bizonyos magasabb szempontokból kifolyólagosan az lett volna a legegyszerűbb. Például a láblevágás után legföljebb két évig élvezhetem még a leendő nyugdíjat. Meg aztán a láblevágásért is kapnak egyes orvosok némi pénzt. „Levágjuk és kap egy kiváló műlábat, uram” – hangzott a biztatás. De én megmakacsoltam magam, csakúgy, mint amikor a cukorbetegségemre inzulint ajánlott a doktor: „Tisztelt doktor úr, ha azt akarja, hogy láb nélkül „járjak” és a kezeimmel kússzak az ablakhoz, akkor inkább „hazateszem” magam. Egyszerűbb is, meg jobb is.” A cukorbetegnek szívósan, masszívan megy tönkre az idegrendszere. Ne higyjük azt, hogy éppen a mi idegrendszerünk a kivétel. Mert hogy mi valami különleges istenteremtményei vagyunk. Nem vagyunk azok! A B1-es vitamin általános idegvédő. Nélkülözhetetlen a cukorbetegeknek. A patikai változatát fantázianéven úgy hívják, hogy Benfogamma. Egy tablettában 50-szeres mennyisége van az emberi szükségletnek. Vegyünk egy 100-as csomaggal (talán 2700 Ft). Nyugodtan szedjük be a napi egy tablettát, mert ami nem kell, azt úgyis kipisiljük. A B1-es ugyanis vízoldékony vitamin. Van egy különleges növényszerű teremtménye a természetnek, a mezei zsurló. Botanikai értelemben alig-alig nevezhető növénynek, inkább elődnövénynek mondhatnánk. Ugyanis spórás szaporodású. A zsurló több mint 200 millió éves élő kövület. Gyanítom, hogy abból az időből maradt meg, amikor az ember még növény volt és így a zsurló valahogy igen közel áll az emberi szervezethez. És most nem akarok vitatkozni senkivel sem, hogy az ember növény volt-e, vagy születésétől fogva „Isten nagyszerű teremtménye”, meg hogy tényleg a növényből származik-e az ember. Szerintem igen, az emberek (illetve az elődei a fejlődésük valamelyik fokán) a növényből származnak. Csak hát ez egy olyan régi történet, hogy most inkább hagyjuk. Ráadásul bizonyítatlan történet. A mezei zsurlóról rendkívül tanulságosan ír a kínai gyógynövények magyarul is megjelent könyve, „A kínai gyógynövények titkai”: „A mezei zsurló erős vizelethajtó. Vízhajtó hatású a vesére. Jó segítő esetleges vérköpés, vagy véres vizelet segítésében. Magas szilíciumdioxid tartalma miatt szövetegyesítő, szövetregeneráló hatással is rendelkezik. Indikáció: vízvisszatartás, húgyúti betegségek, vesekő. Porc- és kötőszövet regeneráló hatása van.” Ennyi… És ebben a pár mondatocskában több van benne, mint a terjedelmes magyar leírásokban, amik néha teljesen semmitmondóak. Különösen a porc- és kötőszövet regeneráló hatás érdekes, hiszen mi van a fekélynél? Kötőszöveti sérülés, illetve -hiány! Most hadd ne idézzem a magyar szakkönyvet, ami más iránt jó munka, csak a kötőszövetre vonatkozó utalás nincs benne. Pedig a kötőszövet az egész világot jelenti a fekély esetében. Mármost van egy másik fajta zsurló is, a mocsári zsurló. Ez a mocsári zsurló durva méreg, kategorikusan kerüljük a használatát. Megkülönböztetni a legegyszerűbben úgy lehet őket, hogy a mocsári zsurló sima tapintású, a mezei zsurló viszont érdes tapintású. A fitotékákban mezei zsurlót árulnak, ott vegyük meg őket. A falusi gyerekeknek fogalmuk sincs arról, hogy micsoda kincses világ veszi körbe őket: maga a Természet. Akinek úgy tetszik, „Isten füveskertje”. Ahelyett, hogy a falusi gyerekek szorgalmasan tanulnák a növények neveit és jellemzőit, városi karrierről álmodoznak. Miközben a városiak meg „biológusok” lesznek, rendszerint anélkül, hogy tudnák, hol nő a cserbóka vagy a laboda. Két-három deka mezei zsurlóból (vagy többől, ízlés szerint) két-három liter teát csinálunk, amit beleöntünk a kis lavórba vagy vödörbe és megvárjuk, amíg kihűl állott hőmérsékletűre (25-30 Celsius fokra). Ekkor beletesszük a lábunkat és 20 percig áztatjuk. A láb berakása után vagy egy perccel kézzel belenyúlunk a sebbe és kipucoljuk, hátha maradt benne papírdarab, géz vagy valami más, ami nem oda tartozik. Furcsa dolgot veszünk észre úgy harmad-negyednapra a lábáztatások után: a lábunk szemmel láthatólag gyógyulni kezd! Ezt a dolgot nem tudom pontosan leírni, de így van. No, ilyen vagy ehhez hasonló hatású gyógyszer tudomásom szerint nincsen más, ez valóban csodatétemény. Csakígy hasznos a zsurló a dagadt lábra és a mindenféle daganatokra. (Többek között a rosszindulatú daganatokra is!) Minél töményebb a tea (100 gramm is lehet 4-5 liter vízbe), annál jobb a hatásfoka. A Sorbalgon nevű patikai kötszer egy furcsa tulajdonsággal bír: ha egy kitépett darabkát belehelyezünk a fekélybe és azt gézzel átkötjük, a Sorbalgon egy része elkezd emberi bőrré és testszövetté válni. A Sorbalgon ugyanis alginát, vagyis algából készült kötszer. Már megint egy legalább 200 millió (1 milliárd éves? Vagy még több?) éves „előnövény”, az alga vagy más néven a moszat, ami segít… A Sorbalgon nem olcsó: egy 10 × 15 centis darab mintegy 1500 Ft-ba kerül. De a használata mégis gazdaságos: egyszerre egy fekélybe illesztve ugyanis két-három négyzetcentiméternyi darabot használunk fel belőle. A Sorbalgont mintegy egy-két hétig alkalmazzuk, tovább nem is leszünk rászorulva. Addig viszont nélkülözhetetlen szolgálatot tesz nekünk. Jó esetben megindul a hámosodás. Ha a hámosodás mégsem indulna meg, ne essünk kétségbe. Ilyenkor már eláll a fekély vérzése, így nyugodtan belekenhetjük a Dermin nevű krémet (kamillaolajos cinkkenőcs), ami a Mediline nevű boltban (és a jobb patikákban) kapható. Csakígy patikában kapható a „Pasta zinci oxydati salicylata” (ez 7-800 Ft-ba kerül egy flakonnal), 25%-os töménységű cinkkenőcs. Vagy az egyiket, vagy a másikat vegyük meg. A Dermin nekem kellemesebb. Ezek úgynevezett hámosító kenőcsök, vagy krémek. Úgy 5-8 nap múlva a fekély hámosodni kezd. Ha van időnk meg türelmünk és alkalmunk is rá, akkor heverésszünk az ágyban addig, amíg a hámosodás meg nem erősödik. Ha nincs alkalmunk ilyet tenni, akkor lépjünk rá nyugodtan a fekélyre: a gyógyulás (többnyire) visszafordíthatatlan. A cinkkenőcsöt naponta 3-szor, 4-szer kell a sebbe kenni. Ha a seb vérezni kezd, akkor hagyjuk abba a cinkkenőcsöt, inkább térjünk vissza egy-két napra a Sorbalgonhoz. Természetesen ilyenkor is fontos a napi (legalább egyszeri) zsurlófürdő, a ligetszépe olaj ivása és sebbe kenése, majd a cinkkenőcs napi háromszor-négyszer való sebbe kenése. Mennyi idő telik el a teljes gyógyulásig? Nekem három-öt hónapig is eltart a fekély. De én minden nap megyek legalább 3-5 kilométert. Miközben a fekélyek a talpamon vannak! El ne feledkezzünk a láb szakszerű „csomagolásáról”. Ez fontos, mert ha fertőzés miatt vérmérgezést kap valaki, akkor több mint valószínű, hogy elbúcsúzhat a lábától. Nos, miután a ligetszépe olajat, majd öt perc múlva a cinkkenőcsöt belekentük a sebbe, Sterilux nevű steril lapokat (5-8 darabot) helyezzünk a fekélyre, majd ezt rugalmas, vagy nem rugalmas pólyával átkötjük. S miután bepólyáltuk, kamillás púdert hintünk a pólyára és arra zoknit húzunk. A gumi részt ollóval lenyírjuk a zoknikról. Készüljünk fel arra, hogy jó pár zoknink tönkre fog menni a nyírás és a púderozás miatt. Na, ez legyen a legnagyobb veszteségünk. Természetesen a felfekvéses sebeket (decubitus) is lehet eredményesen kezelni a fekélynél leírt módszerrel! Különösen a zsurlós mosogatást ajánlom! Nagyon jó fertőtlenítő spray az Octenisept. Ezt a patikában külön kell kérni, rendszerint valahonnan hátulról hozzák elő. Olyan 1700 Ft körül kerül egy kis flakonnal, ami dec körül van. Ezzel a sprayjal ráspriccelünk a lábra és biztosak lehetünk benne, hogy fertőtlenítve van (persze a spriccelés előtt a „szemetet” ki kell szedni a sebből). Vass László 06 (20) 496-3146 .